Ma kezdődik a gimis éveim első napja. Már nagyon izgatott vagyok. Vajon milyenek lesznek az osztálytársaim? Tanáraim? Félek attól a tudattól, hogy én leszek az a személy, akit piszkálni fognak. Akit kitagadnak. Általánosban nem volt ezzel problémám, mert mondjuk úgy "menő" voltam. De lehet ennek csak az az oka, hogy van pénzem. Rappelni és táncolni is tudok. Egy barátom sem maradt. Ebből is látszik, hogy csak kihasználtak. Remélem itt igaz barátokra és normális kapcsolatra lelek. Egy éve... Volt egy kapcsolatom. Egy fiúval. Imádtam vele lenni, a karjaim közt tartani, csókolni. Mindenét imádtam. Míg el nem költöztek. Akkor a szívem darabokban volt. Nem mintha most jobb lenne, de kicsit össze szedtem magam. Őszintén megmondva, még mindig szeretem. Minden egyes nap gondolok rá. És nagyon hiányzik. Bár láthatnám mégegyszer. Csak egyszer! Megmondanam neki, hogy mennyire szeretem és, hogy mennyire hiányzik. Már csak a gondolat, hogy látom, boldoggá tesz. Megjelenik a lénye előttem. És akaratlanul is elmosolyodok. Ő volt az első szerelmem és szerintem az utolsó is.
- Kicsim! Induljunk! - szól fel anyukám a szobámba. Felkaptam a táskám és rohantam le a lépcsőn. Anyám már a kocsi kulcsokat vette kezébe, majd amikor látta, hogy ott vagyok elindult az ajtó felé.
- Menjünk. - mondja. Beültül az autóba, bekötöttem magam, majd bámultam előre. Kezeimet az ölembe raktam, majd tördelni kezdtem ujjaim. Iszonyatosan izgulok. - Izgulsz kicsim? - néz rám a szeme sarkából. - Igen, nagyon. - felelem remegő hangon.
- Nincs miért izgulnod. - mosolyog rám. - Nem lesz semmi gond. - szeretném ezt hinni, de nem tudom. Tuti lesz, aki piszkálni fog. Csak ne az egész osztály legyen az. Könyörgöm istenem... Ne legyek én a kitaszított fél. Amikor megérkeztünk, leparkoltunk. - Sok sikert édesem. - ad puszit arcomra.
- Köszi. - válaszoltam neki gyorsan, majd kipattantam a járműből. Feltekintettem a magas épületre. Csodálatos. És remélem a benne levő emberek is. Az osztálytársaim meg jó fejek lesznek. Csak éljem túl a mai napot! Nyeltem egy nagyot, majd felbattyogtam az osztályomba. Persze ez sem ment zökkenő mentesen. Minden osztály ajtaját meg kellett bámulnom, hogy mi van ráírva. És nem egy szintes a suli, hanem három.
- Kit keresel? - kérdezi egy magas barna hajú srác.
- A kilencedik A osztályt keresem. - felelem normális hangnemben. Mivel idősebbnek tűnik, nem lenne jó már az első nap ellenséget szerezni.
- Gyere megmutatom. - mosolyog rám, utána elindul. Én csak szótlanul követem és mérem körbe az iskolát. Nem a legjobb állapotban van. A falak itt-ott bomladoznak, az ablakokról a festék néhol lepattogott. De attól elég jónak bizonyul.
- Hogy hívnak? - kérdezi hirtelen, mire kicsit megpattanok.
- Jung Ho Seok. De csak J hope-nak szoktak hívni.
- Mint remény? - lepődik meg.
- Igen. És téged hogy hívnak? - nézek fel rá kicsit megszeppenve.
- Kim Seok Jin. - feleli lazán. - Jaj, ne félj ennyire tőlem. Nem eszlek meg. És nem vagyok piszkálós fajta. - ránt egyet a vállán. - Na de itt is vagyunk. Ha kell még segítség lent megtalálsz. Szia.
- Köszi. Szia. - intek utána. Rendes srácnak tűnik és a segítsége lehet kelleni fog még. Kinyitottam az ajtó, majd körbe néztem. Nincsenek sokan. Csak egy vörös és egy zöld hajú srác. Akik pont röhögcséltek valamin.
- Sziasztok! - köszönök oda nekik, ne higgyék azt, hogy paraszt vagyok.
- Szia. Én Park Jimin vagyok. Ő meg Min Yoongi. - köszön vissza a vörös srác, nagy mosollyal az arcán. Ennyire boldog?
- De hívj csak Sugának. - mondja a menta hajú, kicsit vissza fogottabban.
- Én Jung Ho Seok vagyok. - hajolok meg.- A mögöttetek lévő padba leülhetek?
- Persze, dobd csak le magad. - mondja azt hiszem Jimin. - A neved az, hogy remény? - húzza fel a szemöldökét.
- Igen. - húzom mosolyra a szám. Épphogy beültem a padba az ajtó megint kinyílt. Most két szőke fiú lépett be, egy kék hajú lánnyal a nyomukba. Itt mindenkinek ilyen bolond hajszíne van?
♥Jungkook♥
Gimis vagyok. El sem hiszem, hogy gimis vagyok. Hogy felvettek ebbe az igen erős suliba. Amikor megtudtam majd kiugrottan a bőrömből annyira boldog voltam. Anyum alig bírt lenyugtatni. Bár meg is értette. Fura most nekem. Úgy a nyár elején költöztünk vissza Busan-ból Szöul-ba. Nem azért de elég sokat változott Szöul amióta elköltöztünk. Milyen jó lenne találkozni a régi barátokkal.- gondoltam majd anyu szólt, hogy indulunk. Gyorsan felkaptam a táskámat, még gyorsan megnéztem magamat a tükörben, hogy, hogy is nézek ki. Nem csalódtam magamban. Megint elfelejtettem megfésülködni.
- Kook jössz már! - kiált fel anyu.
- Persze, már is megyek. - kiáltottam le majd gyorsan megfésülködtem és mentem is le.
- Kész is vagyok. - mosolyogtam rá. Egy gyors puszit nyomtam még az arcára és mentem a buszmegállóba mert még a végén lekésem a buszt, és nem akarok már az első nap lógni. Ép, hogy kiértem a busz már ott is volt. Felmutattam a bérletemet és leültem egy helyre. Egy-két megálló után felszállt egy ugyan olyan egyenruhás fiú mint én. Én csak néztem Őt mint egy hülye mikor megszólalt.
- Szabad. - mosolygott kedvesen. Én csak bólintottam. Milyen szép arca van. - Amúgy Mark vagyok. Mark Yien Tuan. - mosolygott. - És téged? Hogy hívnak. - nézett kíváncsian.
- Hah... Ja. Engem Jeon Jungkook-nak hívnak. - viszonoztam gesztusát. - Ömmm... Hanyadikos vagy. - kérdeztem félénken.
- Harmadikos. És te?
- Elsős. - mosolyodtam el halványan. Csak bólintott egyet. Ezek után már nem szóltunk egymáshoz. Amikor megérkezett a busz leszálltunk és elindultunk a bejárat felé. Amint átléptük a küszöböt én megtorpantam.
- Mi a baj? - néz rám kérdően Mark.
- Nem tudom hol van a termem. - mondtam lehajtott fejjel.
- Hova jársz? - kérdezte mosolyogva.
- A kilencedik A osztályba. - mosolyodtam el én is. Csak legyintett a kezével, hogy kövessem. Én szó nélkül követtem.
- Itt is vagyunk. - mutatott az ajtóra.
- Köszönöm. - hajoltam meg előtte illedelmesen.
- Ugyan. - legyintett. - Ha bármiben kell segítség csak fordulj hozzám. - mosolygott szélesen. - Na de én is megyek a termembe. - mosolygott majd elindult a saját terme fele. Én meghajoltam bár nem láthatta. Felegyenesedtem majd az ajtó felé fordultam. Nagy levegőt vettem majd kinyitottam. Beléptem rajta és körül néztem nem voltak valami sokan bent. Csak egy páran. Nem néztem feltűnően végig mindenkit mert még a végén furának fognak hinni. Beljebb mentem majd valamelyik padban helyet foglaltam. Mivel ez az első nap nem kellett semmit elő pakolni.
♥J-hope♥
Csak néztem az érkező embereket. De amikor megláttam... Megláttam Őt, lefagytam. Megállt az ajtóban és körbe nézett, de egyszer sem tekintett rám. Tényleg az osztálytársam lesz, vagy csak álmodom? Mikor költöztek vissza Szöulba? És én miért nem tudok róla? J-hope te idióta! Minden kapcsolatot megszakított veled! Az üzeneteidre sem válaszolt! - szólalt meg egy hang a fejembe. Igaz. Csomószor írtam neki, és semmi. Lehet még számot is cserélt. De miért? Hirtelen kicsapódott a terem ajtó és hat "vagány" fiú lépett be rajta, meg egy kisebb lánybanda. Wow. Ezek a fiúk nem annyira szimpik. A lányok se igazán, de az egyik.... Egyik az jó fejnek tűnik. Rendesebb meg is bámultam, aminek meg is lett az eredménye. Ide sétált hozzám, majd a kezét nyújtotta.
- CL vagyok. Örvendek. - szólal meg.
- CL? - húzom fel a szemöldököm. Ide jött bemutatkozni? Te szent szar! Azt hittem fel fog pofozni.
- Azt szeretem, ha így hívnak. De Lee Chae Rin a rendes nevem. - mosoly rám colgate mosollyal.
- Ja értem. Én Jung Ho Seok vagyok, de csak J-hope. - nyújtom oda kezem, amit meg is ráz.
- Jól van, akkor mostantól te vagy a reményem. - kacsint rám, majd helyet foglal a mellettem levő padba. Fura egy lány, de szimpatikus. Eddig fura mód senki sem piszkált. Eddig. Bízom benne, hogy nem is fognak. Tekintetem vissza tévedt a rég elveszett bárányra. Jungkook-ra. Már több, mint egy éve nem láttam. Eléggé férfias lett. Fehér pólóban - ami két számmal nagyobb - és farmerben van. Vállai szélesebbek lettek, haja még mindig fekete. De már nem cukin, hanem szexin van beállítva. Áh. Nem kéne ennyire bámulnom.
- Héy Hope! - szól nekem valaki.
- Hm? - fordítom a fejem a hang irányába.
- Öt perce megállás nélkül bámulod a kölyköt. - bök Kook felé Suga. - Ismered?
- Mondjuk. - rántom meg a vállam. Még mondott volna valamit, de becsöngettek és a tanár lépett be. Magas, válla fölötti fekete haja van. Nem tűnik annyira idősnek. Max 35, de még sokat is mondtam.
- Jó reggelt gyerekek! Én leszek az osztályfőnökötök. Kim Hee Chul vagyok. Azt szeretném kérni, hogy mindenki csináljon egy névtáblát és rakjátok ki a padra. A tanárok segítsége képp. Tudom, hogy dedós, de kérlek tegyétek meg. - mondja nyugodt mégis laza stílusban. Tetszik nekem ez a tanár. Nem tűnik annyira komornak és szigorúnak. Ő halad a korral és próbál a tinik világában járni. - Ez egy olyan gimnázium, ahol lehet táncot, éneket, rajzot és ezzel kapcsolatos dolgokat tanulni. Szeretném ha ezek közül legalább egyre járnátok. - a tánc az jöhet, ha hip hop. Másképp nem. Viszont... A rajzban Kookie nagyon tehetséges. Oda szerintem menni fog. Mennem kell nekem is. Bár, én nem vagyok jó rajzos. De érte bármit. A tanár még elmondta a házi rendet meg az órarendet, majd ki is csöngettek. Még volt három osztályfőnöki, amit nincs kedvem végi ülni. De muszáj. Senki nem ment le az udvarra, ezért úgy gondoltam oda köszönök Jungkook-nak. Felálltam majd lomha tempóban, nagy gyomorgörccsel battyogtam a padjához. Nyeltem egy nagyot, majd megszólítottam.
- Szia. - köszöntem. Felemelte fejét, majd mikor meglátott kicsit meglepődött.
- Szia. - feleli egyhangúan.
- Mi a helyzet?
- Öm. Bocsánat, de ismerjük egymást? - néz rám furán. Mi..micsoda? Azt se tudja ki vagyok? Ilyen hamar elfelejtett? Nem is szeretett soha? Nagyon remélem, hogy csak szívat. Nem jó vicc.
- Tényleg nem tudod ki vagyok? - kérdezem könnyes szemekkel.
- Sajnálom, de nem. - feleli szomorúan. - Te ismersz engem?
- I...igen, ismerlek. - dadogom. - Elég régóta.
♥Jungkook♥
Egy ideig csak néztem ki a fejből majd mikor meguntam elővettem egy lapot meg egy ceruzát és elkezdtem rajzolni. Igazán azt se tudom mit rajzolok csak mozgott a kezem. Mintha robot lennék. A rajzolgatásból a csengő és az ajtó csapódás zökkentett ki amire egy kicsit meg is rezzentem. Fel néztem és egy fiatal emberke jött be rajta. Először azt hittem valami beképzelt tuskó de nem. Ő az osztályfőnök. Elmondta, hogy a suli mivel foglalkozik, milyen szakmákat sajátíthatunk el. Sorolt fel egy párat de amire én jelentkezni fogok az a rajz a tánc és az ének. Ezek tutik. Amint el mondta a suli kis 'történetét' és a házi rendet már ki is csengettek. Nem mentem le, folytattam a rajzt. A rajzon Ő volt. Nem is tudom miért Őt rajzoltam de amint valaki megszólított lefordítottam a lapot.
- Szia. - köszönt kedvesen és én csak le döbbenten néztem rá. Nem lehet. Mit keres itt? Eddig miért nem vettem észre?
- Szia. - köszöntem kifejezést el én arccal.
- Mi a helyzet? - kérdezte barátságosan. Nem akarok közel kerülni hozzá. Felek, hogy haragszik rám amiért úgy ott hagytam. És még az üzeneteire se válaszoltam.
- Öm. Bocsánat, de ismerjük egymást? - néztem felvont szemöldökkel. Remélem jól álcázom magam.
- Tényleg nem tudod ki vagyok? - néz rám félve hátha csak szívatom.
- Sajnálom, de nem. - szontyolodtam el. - Te ismersz engem? - néztem rá kíváncsian.
- I... Igen, ismerlek... Elég rég óta. - felelte. Mi az, hogy ismersz? A-tól Z-ig tudod ki vagyok.
- Tényleg? - nézek rá furcsán. Egy kicsit rossz így megjátszanom magam, de muszáj.
- Ühhüm. - hümmögöt. - És, hogy hívnak? - mosolygott kedvesen. - Szívesen megismerlek. - lett egy vigyor az arcomon amit persze meg játszottam.
♥J-hope♥
Nem teheti ezt velem. Nem, egyszerűen nem. Ki fogok készülni. Megint depresszióba esek.
- Tényleg? - néz rám furán.
- Ühhüm. - kezdek hümmögni, mint egy dedós.
- És, hogy hívnak? - küld felém egy aranyos mosolyt. - Szívesen megismerlek.
- Jeon Jungkook vagy. - sóhajtok. Amnéziája van, vagy csak megjátssza magát? Akkor sem vicces. Régóta várok rá. Hiányzik. Szörnyen hiányzik. A szívem most is nagyon hevesen dobog. Azon imádkozom nehogy kiugorjon.
- Téged hogy hívnak? - néz rám kíváncsian.
- Jung Ho Seok, de csak J hope. - felelem kedvtelenül. Nem hozzá nincs kedvem, hanem ehhez az egészhez. Nem arról vagyok híres, hogy mosolyogjak akkor, amikor nincs miért. Nem tudok áll vigyort festeni magamra. Végig néztem a fiún - aki ismét össze törte a szívem - és megakadt a szemem a kezén. Egy lap volt alatta. Biztos rajzolt. De megzavartam.
- Vissza megyek a helyemre. Rajzolj csak tovább. Bocs, hogy megzavartalak. - somolyogtam rá hamisan, majd vissza sétáltam a padomhoz. Láttam rajta, hogy le van döbbenve, de most ez is hidegen hagy. Megjelenik több, mint egy év múlva és eljátssza, hogy nem ismer. Ez jobban fáj, mint amikor itt hagyott. Azért még nem haragudtam annyira, de ezért...? Ezért nagyon is haragszom rá. Ha amnéziája lenne, nem lepődött volna így meg, amikor meglátott. Ismét megszólalt a csengő, és a tanár megint hegyi beszédbe kezdett. Kiderült, hogy ő lesz a két kedvenc tantárgyam tanára. A fizika és a matek. El ne higgyétek. A matekot utálom, a fizika az már egy jobbik eset. Egész órán Jungkook-ot bámultam. Hogy nézhet ki valaki ilyen jól, és hogy tud minden egyes alkalommal össze törni? Kegyetlen gyerek. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a tanár kissé idegesen beszél az egyik diákhoz. Várjunk csak..ez a gyerek, hogy került ide?
- Hey . - bököm meg a vöröske vállát. - Ki ez a gyerek?
- Nem tom' Most jött be órára. - rántja meg a vállát. Hah. Első nap elkésni? Merész gyerek.
- Ülj le! - parancsol rá a tanár. Megrántja a vállát, majd körbe tekint. Megállapodik a szeme rajtam, majd megindul. A pulzusom az egekbe szökik, a szívem gyorsan ver. Csak ne nézzen ki engem magának. Ne piszkáljon.
- Ide ülhetek? Nincs máshol hely. - kérdezi félénken. Ne már. Miért nincs hely máshol? Istenért.
- Ülj. - mutatok a mellettem lévő székre.
♥Jungkook♥
És még mindig emlékszik a nevemre. Olyan jó érzés. Azt hittem, hogy elfelejtett mikor elköltöztünk. Soha nem keresett nem is írt üzit nem is írt levelet. Bár honnan tudta volna hova költöztem. Haj.... Nem akartam így itt hagyni de muszáj volt. Most meg inkább tettetem, hogy nem emlékszemre, meg, hogy nem is ismerem. Igen, nekem is szarul esik.
- Téged, hogy hívnak? - nézek rá kíváncsian. Megkérdeztem de tudtam, hogy mi a neve. Csak azért kérdeztem, hogy ne higgyen bunkónak, hogy nem is kérdezem meg a nevét.
- Jung Ho Seok, de csak J-hope. - mondta kedvtelenül. Miért ilyen szomorú. Jah igen... Az én kis reményem, többé már nem a reményem. Görbültek le ajkaim egy percre de gyorsan elmosolyodtam, hogy ne fogjon gyanút.
- Vissza megyek a helyemre. Rajzolj csak tovább. Bocs, hogy megzavartalak. - mondta kifejezéstelen arccal majd el is ment.
- De nem is zavarsz... - suttogtam magam elé ledöbbent arccal amit nem hallott. Kicsit fájt, hogy így elment, de én rángattam magam bele ebbe. Csak magamat okolhatom ha fáj a szívem.- szomorodtam el majd mikor neki kezdtem volna rajzolni megszólalt a csengő. Az ajtóra néztem ahogy pár diák jött be majd utánuk a tanár is. Még Ő tartotta a hegyi beszédét én addig rajzoltam. Óra közepén hallom ahogy a tanár kiabál. Felnéztem és láttam, hogy egy új diák áll előtte, unott arccal. Van mersze a srácnak...Még egy ideig néztem Őket viszont mikor elindult hátra nem követtem tekintetemmel hanem vissza nézte a lapra és folytattam a rajzolás. Óra végére kész is lettem. Amúgy miért is fejeztem be a rajzot? Talán azért mert szereted Őt, csak becsapod magad.- szólalt meg a belső hangom. Én csak bólogattam egyet értve vele. Nem sokkal később ki is csengettek. Összepakoltam és a padra feküdtem. Unatkoztam.
♥J-hope♥
Akkor is csak Őt bámultam, mikor a srác leült mellém. Nem érdekelt, hogy feltűnő, amit csinálok. Nem tudom feldolgozni azt, hogy nem emlékszik rám. Biztos vagyok benne, hogy csak szórakozik. De nem tudja, hogy mennyire szeretem? Nem sejti, hogy ez nekem mennyire rosszul esik? Csak magára gondol. Biztos jobb neki nélkülem. De aish. Az istenért! Én meghalok nélküle! Tudom szánalmas vagyok a sok siránkozásom miatt, de nem tehetek róla. Elölről kezdhetjük az egészet. Ráadásul tuti, hogy tudja ki vagyok. Meg kell játszanom, hogy minden oké. Utálom ezt! Ez nem én vagyok. Engem nem így ismertek meg. De a szerelem megváltoztat.
- Kim Yu Gyeom vagyok. - mosolyog rám, a mostani padtársam. - Téged, hogy hívnak?
- Jung Ho Seok. Vagyis J hope. - felelem egyhangúan és a szemem még mindig régi szerelmemen tartom. Itt ki is fújt a beszélgetésünk, óra végéig már egy szót sem beszéltünk. Ezért hálás vagyok az istennek. Nem volt kedvem beszélni vele. Nagyon senkihez nem volt kedvem, de valaki mindig dumált hozzám. Amikor kicsöngettek, oda jött hozzám két plazapicsa. Nyifegve-nyafogva.
- Szia. Én Dasom vagyok, ő meg Soyou. - mondja nekem két rágás közben, mivel rágó van a szájában. Nem csúnyák, de ez a nyafogás, és amúgy sem vonzódom a lányokhoz. Ez sajnálatos.
- Én Hoseok vagyok. - mosolygok rájuk. - Más néven J-hope.
- Oh. Hobi. Nagyon helyes vagy. - simít végig a karomon. Még becézget is. Mi ez már? Nem is ismer. Ráadásul nem is barátnőm. Ezeket hívják ribancnak? Szép.
- Köszi. - kacsintok rá. Nem tudom miért csinálom ezt, de jól esik.
- Ahw. Te vagy életem szerelme! - felelik egyszerre hangosan, mire az egész osztály felém kapja a tekintetét. Még Jungkook is. Ne. Ha meglátja, hogy ez a két csaj rám van mászva, akkor... Áh nem. Nem is emlékszik rám. Azt se tudja ki vagyok. Biztos nem érdekli. Egymás szemében nézünk, lefagytunk. Amíg a két csaj a nyakamba mászik én csak Őt figyelem. A szép barna szemeibe meredek. Amik lassan meggyűlnek könnyekkel. Szóval még is emlékszel rám? Mily meglepő... Csak szórakozol, hogy még jobban összetörj. De sajnálom, ennél jobban már nem tudsz. Nem fogok még egyszer a padlón kikötni, mint mikor itt hagytál. Te boldogan élted a kis életed, én meg a hiányod miatt vergődtem. Jártam pszichológushoz. Fél évembe telt, mire nagyjából felépültem. Szerencse, hogy valaki mellettem volt. Az anyukám. Ő sose hagyna magamra. De végül is, játszhatjuk ezt. Azt, hogy te megjátszod nem ismersz, én meg megjátszom, hogy heteró vagyok. De közben beszélgetek veled és "megismersz" jobban. Barátok leszünk, talán. De ebből lesz még valaha, valami is?
- Tesó, minden oké? - böki meg a vállam Suga.
- Megint azt a fekete hajú gyereket bámulod. De most könnyezel is. Mi történt? - ja, hogy sírok is? Csodás. Már az első nap rám tör. Na majd otthon. Kisírom magamból az életet is.
- Persze, minden oké. Nem történt semmi. - mosolygok, rá miközben megtöröltem a szemem. Félek. Félek, hogy vissza esek. Félek a depressziótól. Már szeretni is félek. De Őt...Őt imádom!
♥Jungkook♥
Mikor észre vette, hogy mindenki Őt nézi rám kapta a tekintetét. Egy ideig csak néztünk egymás szemébe majd észre vettem, hogy Ő is kezd könnyezni. Miért? Ennyire fáj neki, hogy nem emlékszek rá? De hát... Biztos, hogy meg utált mert szó nélkül mentem el. Talán még barátnője is van. Mivel hosszú szünet volt ezért felálltam és kiballagtam a mosdóba. Arcot mostam majd a tükörbe néztem, hogy, hogy nézek ki. Nem voltam valami vidám. - gondoltam majd az utamat a terem felé vettem de amit lekanyarodtam a folyosón neki mentem valakinek és hátra is estem.
- E-elnézést! - pattantam fel egyből majd meghajoltam az illető előtt.
- Ugyan, semmiség. - monda egy ismerős hang amire felkaptam a fejem. Mark volt az. - Tényleg sajnálom. - mondtam egy picit meghajolva.
- Mondtam, hogy nem történt semmi én sem figyeltem. Amúgy nem esett bajod? - nézett egy kicsit aggódva.
- Persze, velem minden rendben. - mosolyodtam el.
- Akkor jó. - viszonozta gesztusomat. - És, hogy tetszik eddig a suli? - nézett kíváncsian.
- Nagyon tettszik. Érdekes. És már van három szak amire jelentkezni fogok. - dicsekedtem.
- Ohhh... Igen. És mi az a három szak. - nézett érdeklődően.
- A tánc az Ének és a Rajz. - mosolyogtam.
- Ebből kettőre én is járok. A táncra és az Énekre. - mosolygott. - A rajz az nem az erősségem. - nevetett kínosan.
- Ha akarod megtanítalak. - mosolyogtam majd a csengő szólt közbe.
- Ha van rá kedved. - rántott vállat. - Megyek mert kapni fogok és jobb lesz ha te is mész.
- Van. - mosolyogtam szélesen. - Rendben. Szia. - köszöntem el majd Ő is és mentünk a termünkbe. Amint a terembe értem leültem és a tanár már jött is.
- Na gyerekek. Mivel már mindent elmondtam, két óra szabad foglalkozás, de a sulit még nem hagyhatjátok el csak akkor ha az utolsó óra eltelt. - mondta enyhén szigorúan.
- Na gyerekek. Mivel már mindent elmondtam, két óra szabad foglalkozás, de a sulit még nem hagyhatjátok el csak akkor ha az utolsó óra eltelt. - mondta enyhén szigorúan.
♥J-hope♥
- E-elnézést! - mondja Kook.
- Ugyan, semmiség. - hallom meg egy másik fiú hangját. Ezen nem kellett sokat gondolkoznom, egyből kilestem a fal mögül. Kookie-nál kicsivel kisebb srácot fedeztem fel, ahogy rá mosolyog. Mit mosolyogsz rá bazdmeg? Ő az enyém! Nem figyeltem arra, hogy mit dumálnak. Azzal voltam elfoglalva, hogy ne érjen hozzá, mert eltöröm a kezét. De egy mondatra felkaptam a fejem és fülelni kezdtem.
- És már van három szak, amire jelentkezni fogok. - mosolyodik el Jungkook.
- És, mi az a három szak?
- A tánc, az Ének és a Rajz. - meséli fülig érő mosollyal. Hogy tudsz így mosolyogni rá, hm? Rám is így mosolyogtál még egy éve. Ma már erre sem voltál képes. Csak a műmosolyodat láttam, amit utálok. Ha nem tetszik valami mondd meg és ne játszd meg magad. De örülök, hogy ezekre megy, mert én is ugyan arra fogok menni, mint Ő. Legalább sokat láthatom. Ha távolról is, de látni fogom. De barátkoznom is kéne vele, nem? Megszólalt a csengő, így gyorsan bement az osztályba. A tanár ép előttem lépett be a terembe, de nem szólt semmit. Szépen nyugisan a helyemre mentem. A tanár azt mondta, hogy szabad foglalkozás lehet, mert elmondott minden fontos dolgot. Mindenki csendben elfoglalhatta magát. Amint ezt meghallottuk, örjöngeni kezdtünk.
- Gyerekek, azért normálisan! - néz fel a papírjai közül Mr.Kim. Mindenki elhalkult, majd valami eltalálta fejem. Oda fordítottam a fejem, a dobónak az irányába és CL-t láttam, ahogy mutogat, hogy üljek mellé.
- Tanár úr! - rakom fel a kezem. - Átülhetek Chae Rin mellé?
- Üljél. - ez könnyen ment. Helyet foglaltam mellette, majd ránéztem, hogy mit szeretne. Ilyen közelről, nem is csúnya. Nagyon szép arca van. Mintha hasonlítana valakire, de nem tudom kire.
- Min gondolkozol? - kérdezi tőlem mosolyogva.
- Azon, hogy nagyon hasonlítasz valakire. - fogom meg az állam.
- Suga-ra. - rántja meg a vállát.
- Hey Suga!
- He? - fordul felénk. És tényleg. Hol rá néztem, hol CL-re. Tényleg van hasonlóság. Min Yoongi lányba. Szép lány. Heteroszexuális lennék, tuti felszedném. De mivel ez lehetetlen, így nehéz.
♥Jungkook♥
Mindenki megörült annak, hogy két óra szabad foglalkozás. A tanár egy ideig tűrte, hogy ilyen hangosak vagyunk de egy idő után már ránk szólt. Egy ideig gondolkoztam, hogy mit csináljak majd a rajz mellett döntöttem. Elő pakoltam majd gondolkoztam, kit-mit rajzoljak le. A gondolat menetemből J-hope hangja szakított ki.
- Átülhetek Chae Rin mellé? - kérdezte.
- Üljél. - felelte a tanár egyhangúan a pappírokat nézegetve. Rosszul esett, hogy a lány mellé ült de nem szólhatok bele az életébe. Azt csinál amit akar és azt csinál amihez kedve tartja. - gondoltam majd gondolkoztam, hogy mit rajzoljak le. De ebben a hangzavarban nem lehet gondolkozni. Ahjjj...
- Tanárúr. Kimehetek az udvarra? - kérdeztem majd felnézett rám.
- Menjél. - rántott vállat.
- Köszönöm. - mondtam majd a rajzlapgyűjtőmet egy ceruzát és egy radírt magamhoz véve kimentem az udvarra. Amint kiértem az udvarra körülnéztem hol lehetne a legjobb rajzolni.
- Ott a fa alatt jó lesz. - motyogtam orrom alatt majd a fa alá ültem. Fújt egy kicsit a szél de jól esett mert nyár volt és még elég meleg is.
Egy kicsit gondolkoztam majd egy olyan rajz mellett döntöttem amin J-hope-val vagyok együtt. Megcsinálom magamnak szülinapi ajándék ként.
- Hah... Ma van a szülinapom. - motyogtam. - Milyen szép kis ajándék. - mosolyodtam el. - Újból láthattam J-hope-t. - mosolyodtam el majd egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Olyan rossz nélküle.
- Mi a baj. - szólított meg egy fiú hang amit most már fel ismerek.
- M-Mark! Mit keresel itt? - néztem rá kérdően majd gyorsan letöröltem a könnycseppet az arcomról.
- Ezt én is kérdezhetném.- nézett szúrósan. - És miért sírtál? - váltott át aggódóba.
- Itt nyugodtabban tudok rajzolni mint a terembe. - mosolyodtam el.
- Értem... Az jó. - mosolygott Ő is. - Na... De ne tereld a témát. Mi történt? - kérdezte.
- Nem lényeges. - legyintettem egyet majd elkezdtem rajzolni.
- Naaa... Kook! Mond el! - kezdett el dörgölözni hozzám mint egy kiscica.
- Jó, jó elmondom, de hagyd abba mert csikizel. - nevettem. - Nah... Szóval az van, hogy... Van egy ember akibe szerelmes vagyok de félek, hogy Ő nem szeret ugyan úgy. - mondtam egy kicsit elszomorodva.
- Értem... - görbült le a szája neki is. - Fel a fejjel. Tegyél egy próbát. Nem veszitel vele semmit. - mosolygott biztatóan.
- Köszönöm. - mosolyodtam el. Örülök, hogy megismertem ezt a srácot. Nagyon kedves egy személyisége van.
- Na... Nem is zavarlak tovább. Rajzolgass csak nyugodtan. Szia. - mosolygott majd el is ment. Boldogan folytattam a rajzot amit tíz perccel ezelőtt kezdem el.
♥J-hope♥
- Bú! - mondom hangosan, mire kiejti a rajzot a kezéből.
- Ah Hoseok! Megijedtem. - rakja a kezét a szívére.
- Bocsánat. - biggyesztem le ajkaim. - Mi újság?
- Semmi, rajzolok. - mondja egy hangúan.
- Mi bánt? - hajolok elé, hogy beletudjak nézni a szemeibe.
- Semmi. - rántja meg a vállát.
- De van valami. Olyankor szoktál ilyen lenni. - egy szót sem szólt. Csak rajzolt tovább, úgy hogy ne lássam. Vajon mit rajzolhat? És mi bánthatja ennyire? Régen mindent elmondott. Hiányzik a régi Kook. Vele mindig röhögtünk, hülyültünk. De ezzel a Kook-kal most nem lehet. Ma egész nap szomorú. - Nem akarod elmondani, igaz? - kérdezem tőle szomorúan.
- Nem ismerlek, így még nem bízom benned. - húzza el a száját.
- Sajnálom. - megint egy világ tört össze bennem. Hogy tud megint és megint össze törni? A szívem már így is szilánkokban. Most már csak a por maradt belőle. Úgy látom, meg kell tanulnom fájdalommal élni. Nekem csak ez jut. Semmi más. Miért jó ez neki? Miért csinálja? Megjelent egy könnycsepp a szememben, amit egyből le is töröltem, majd hátat fordítottam neki. Becsuktam a szemem és így szívtam magamba a D-vitamint, amit a nap sugárzott. Jó volt vele lenni, még akkor is ha egy szót sem szóltunk egymáshoz és feszült volt a levegő. Éreztem a közelségét és ez megnyugtatott. Éreztem magamon Jungkook tekintetét, de nem vettem figyelembe. Ha ránézek, elkapja a tekintetét. Inkább bámuljon úgy, mintha nem tudnám. Kis idő múlva ismét a ceruza hangját hallottam, majd a radírét. Amikor együtt voltunk, sokat rajzolt le minket. És engem is. Remek műveket készített. Sokszor pózoltam neki, amit ő profin meg is csinált. Olyan is volt, hogy pucér voltam - igen pucér, nem volt rajtam ruha - almát vettem a számba, ráfeküdtem a kanapéra, a férfiasságom letakartam egy lepedővel és ezt rajzolta. Lehet hülyének néztek most engem vagy minket, de mi ilyenek voltunk. Mindig vittünk bele egy kis viccet. Mély gondolkozásom, ismét a csengő szakította meg. Most már nem a vitamint szívtam magamba, hanem bámultam kik jönnek ki. És amikor megláttam Jin-t oda intettem neki, ő mosolyogva viszonozta, majd megindult felém, egy haverjával.
- Sziasztok! - köszönnek egyszerre. Én rájuk mosolygok, de Kook értetlenül mered a rózsaszín és a barna hajú fiúra. Ő mindig is ilyen volt azzal, akit nem ismer és ráköszön.
- Sziasztok! Mizu? - kérdezem tőlük boldogan, ami persze nem volt igaz. De ne rontsam el mindenkinek a kedvét az én szar kedvemmel.
- Semmi különös. Ő is Kim Nam Joon, más néven Rap Monster. Osztálytársam. - mutatja be fog villantós mosollyal a barátját. - Ő itt meg Jung Ho Seok. J-hope.
- Örvendek. - hajolunk meg egyszerre, aminek az ára, hogy lefejeljük egymást.
- Au. - röhögök fel, majd fogom meg a fájó pontomat.
- Kemény fejed van Hope. - röhög fel RapMonster is.
- Ki a barátod?
- Jeon Jungkook.
- Hello. - int nekik oda. De pofátlan vagy te gyerek. Csak meg ne verjenek ezért.
♥Jungkook♥
Rajzolás közben mindent kizárok -ahogy a tánc közben is- és csak a rajzra összpontosítok. Már majdnem kész lettem a rajzal mikor valaki hirtelen megijesztett.
- Bú. - A hangját egyből fel ismertem J-hope volt az.
- Bú. - A hangját egyből fel ismertem J-hope volt az.
- Ah Hoseok! Megijedtem. - tettem mind a két kezemet a szívemhez.
- Bocsánat. - biggyeztette ki alsó ajkát. Istenem de aranyos ilyenkor... Mindjárt megzabálom. - Mi újság? - tette fel kérdését.
- Semmi, rajzolok. - mondtam egyhangúan fel sem nézve a rajzlapról.
- Mi bánt? - hajolt elém mélyen a szemeimbe nézve. Mint mindig. Csillog a szeme a kíváncsiságtól. Imádtam. Most is imádom. Olyan szép ilyenkor.
- Semmi. - rántom meg a vállamat. Nem akarok így bánni vele de muszáj. Régen azért fenyegettek meg mert egy Fiúval voltam együtt. Ezért is költöztünk el, hogy elfelejtsem.
- Semmi. - rántom meg a vállamat. Nem akarok így bánni vele de muszáj. Régen azért fenyegettek meg mert egy Fiúval voltam együtt. Ezért is költöztünk el, hogy elfelejtsem.
- De van valami. Olyankor szoktál ilyen lenni. - motyogta egy kicsit megbántottan. Én erre inkább nem válaszoltam csak folytattam a rajzolást szótlanul.
- Nem akarod elmondani, igaz? - elmondanám, de nem mondhatok semmit. Megtiltották, hogy beléd szeressek.
- Nem ismerlek, így még nem bízom benned. - mondtam kifejezéstelen arccal.
- Sajnálom. - fordított nekem hátat. Annyira sajnálom. De egy évig "tanítottak", hogy szeressek ki belőled de sehogy se tudtam így áttértünk arra, hogy hazudjak. Most már bármikor tudok hazudni bárkinek. És fáj. Nekem is fáj, hogy képes vagyok hazudni magamnak.
Még egy ideig néztem azt a szép nagy hátát majd egy új rajzba kezdtem bele. Őt kezdem el lerajzolni ahogy háttal ül nekem. A lapot ketté osztottam és az egyik felé csak Őt rajzoltam a másikra meg azt ahogy hátulról átölelem. Most legszívesebben ezt tenném, de nem lehet.
Rajzolgatás közben ki is csengettek aminek nem nagyon örültem mert újból hangzavar lett. Haj...
- Sziasztok. - köszönt egyszerre két ismeretlen hang amire felkaptam a fejem. Kik Ők? És miért jöttek ide?
- Sziasztok. Mizu? - kérdezte tőlük. Szóval ismeri Őket. Örülök neki, hogy szerzett barátokat. - mosolyodtam el.
- Semmi különös. Ő itt Kim Nam Joon, más néven Rap Monster. Osztálytársam. - mutatta be a pink hajút J-hope-nak meg egyben már nekem is ha itt vagyok. - Ő itt meg Jung Ho Seok. J-hope.
- Örvendek. - mondta Hoseok majd egyszerre meghajólva lefejelték egymást amire elkezdtem kuncogni de nem feltűnően.
- Au. - röhögtek fel egyszerre.
- Kemény fejed van Hope. - mosolygott Rap Monster simogatva a fájó helyet.
- Ki a barátod? - érdeklődött a barna hajú.
- Jeon Jungkook. - mutatott be nekik engemet J-hope. Itt volt már az ideje.
- Hello. - intettem nekik enyhén hanyagul.
- Szia. - köszönt a barna hajú. - Te is új vagy itt. - néz rám kérdően közben próbáltam a rajzot takargatni.
- Igen. - mosolyodtam el enyhén.
- Mit csinálsz? - nézett rám kíváncsian majd leült mellém még J-hope és Rap Monster beszélgetnek.
- Rajzolok. - mondtam egy kicsit kifejezéstelenül de egy apró mosoly azért ült az arcomon.
- Mit rajzolsz? Megnézhetem? - kíváncsiskodott.
- Ömm... Nem baj ha nem mutatom meg. - lett enyhe pir az arcomon. Nem szeretem ha olyan rajzokat néznek ahol J-hope-val vagyok.
- Dehogy baj. De majd egyszer mutatsz pár rajzot? - mosolyodott el.
Természetesen. - mosolyogtam én is bár nem volt annyira igazi mosoly. A beszélgetésünket a csengő szakította meg. J-hope és Rap Monster majd én meg Jin is elköszöntünk.
- Nem jössz be? - néz rám kérdően J-hope én meg megrázom a fejemet.
- Szívesen rajzolok kint a friss levegőn. - mosolyodtam el de ez már igazi mosoly volt.
- Szívesen rajzolok kint a friss levegőn. - mosolyodtam el de ez már igazi mosoly volt.
- Maradjak? - néz rám kérdően egyben reménykedve is.
- Nekem mindegy. - mosolyodtam el.
Rap Monster tök jó fej. És ő is szokott rappelni. Mondtam neki, hogy egyszer rappelhetnénk együtt. Szerencsére belement. Mikor már belemerültünk a beszélgetésbe a csengő megint megszólalt. Most konolyan...? Mar elegem van belőle. Folyton megszólal. Mindannyian elköszöntünk, majd indultam volna be, mikor észre vettem, hogy Kookie még mindig ül.
- Nem jössz be? - kérdezem tőle kedvesen, miközben kérdőn ránéztem.
- Szívesen rajzolok kint a friss levegőn. - mosolyodott el. Ezen már látszott, hogy ez a mosoly komoly. Nem csak álca. Tényleg mosolygott.
- Maradjak? - nézek rá reménykedve. Remélem igent mond. De ha nemet mond, akkor is itt maradok.
-Nekem mindegy. - mosolyodott el ismét.
- Akkor maradok. - huppanok le mellé. - Elég jó idő van.
- Igen. - mondja most már boldog hangon. Ettől én is jobb kedvre derülök. Ő hiányzott az életemből, senki más. A szívem egy darabja nála van. Vagy adja vissza, vagy adja oda az övét, megint. Ez az alku így nem jó. Nem fer. Hosszasan megbámultam tökéletes lényét, amit észre is vett. Ő is méregetni kezdett. Szemei hirtelen megállapodtak ajkaimon. Ezen csak somolyogni tudtam. Ez nála azt jelenti, megakar csókolni. De most nem teheti, hiszen eljátssza, hogy nem ismer. Van ilyen. Bár, már én is kívánom azokat a duzzadt ajkakat. Régen csókoltam. Csak azt vettem észre, hogy egyre közelebb hajol hozzám. Nem hagyhatom, hogy megcsókoljon. Hiszen nem ismer.
- Mit csinálsz? - nézek a rajzára, mire távolabb megy tőlem és gyorsan letakarja. Miért nem láthatom? Megakarom nézni mit alkotott. Egész nap rajzol, és egy művét se láttam még.
- Van testvéred? - kérdezi meg hirtelen, a lapjából fel se nézve.
- Nincs. - rántom meg a vállam.
- Mi a kedvenc színed?
- Zöld.
- Van valakid? - de amint ezeket a szavakat ki mondja, felemeli a fejét, kitágítja a szemeit és a szájára rakja a kezét. A kérdésén nem lepődtem meg, viszont magamban öröm táncot jártam. Érdeklem a kölyköt. Érdeklem!!! Vagyis remélem.
- Egyenlőre nincs, de alakulóban van. - mosolygok rá.
- És neked?
- Nincs senkim. Vagyis szerintem szingli vagyok. - kezd el össze-vissza beszélni. Ilyenkor tudom, hogy nem tetszik neki a válaszom. Túl jól ismerem.
♥Jungkook♥
- Akkor maradok. - lett nagy mosoly az arcán majd leült mellém. - Elég jó idő van. - mondta csukott szemekkel majd rám néz.
- Igen. - mondtam én is mosolyogva. Jó érzés, hogy itt ül mellettem. A közelembe érezhetem. Éreztem, hogy figyel ezért én is rá néztem. Ezután egymást kezdtük el bámulni. Én végig néztem az egész arcán. Azok a szép mandula szemek az a pisze orr azok a dús ajkak. Már nagyon hiányoznak az ajkai. Észre se vettem, hogy közeledni kezdtem felé, mikor hirtelen megszólalt.
- Mit csinálsz? - néz a rajzomra mit gyorsan letakarok, hogy ne láthassa.
Ezután egyikünk se szólalt meg így rajzoltam tovább. Egy idő után meguntam a csendet és elkezdtem kérdezősködni. Direkt olyanokat kérdeztem amit egy ismeretlen ember nem tud.
- Van testvéred? - kérdeztem de nem néztem fel a lapról.
- Nincs. - mondta egyhangúan.
- Mi a kedvenc színed?
- Zöld. - igen az én is kedvelem.
- Van valakid? - de amint kimondom ezt a párszót a fejemet rá kapom a szám elé téve a kezemet. Ezt most miért kérdeztem? Én hülye...
- Egyenlőre nincs, de alakulóban van. - mosolygott rém. Értem szóval az a lány jön be neki aki mellé ma átült. Szép lány nem mondom és meg is értem ha belé szeret.
- Nincs senkim. Vagyis szerintem szingli vagyok. - kezdtem el össze vissza beszélni. Nem is tudom miért.. Tán zavar, hogy egy lány tetszik neki. Vagy nem is tudom. Még egy kis ideig rajzoltam majd be is fejeztem.
- Kész. - mondtam ki hangosan a gondolatomat.
- Megnézhetem. - nézett rám J-hope csillogó szemekkel.
- Majd egyszer. Nem bízok benned. Félek, hogy kinevetsz. - motyogtam orrom alatt majd elraktam a rajzlap gyűjtőbe.
- Naaa... Mutasd meg. - kezdett el nyafogni.
- És ki az a kiszemelt személy akibe szerelmes vagy? - nézek rá kíváncsian terelve a témát.
- Nem mondom el addig még meg nem mutatod a rajzot. - tette keresztbe a kezeit a mellkasa előtt.
- Mindegy hagyjuk. - mosolyodtam el. De nagyon kíváncsi vagyok.
- Létszi muta.... - nem tudta befejezni mondatát mert megszólalt a csengő. Hála az égnek.
- Megyek a terembe és elpakolok. - pattantam fel majd elindultam a terem felé.
♥J-hope♥
Mit rajzolhat, amit nem akar megmutatni? Pedig olyan kíváncsi vagyok. Amikor becsöngettek, Ő felpattant és spurizott be az osztályba. Én is követtem a példáját, így utána mentem. Amint felértem a nyakamba ugrott Soyou és Dasom. Aish. Hagyjanak már. Egy perc nyugtom sincs. Már az első nap kikészítenek. Mi lesz még? Hozzám csak Jungkook érhet így!
♥J-hope♥
Mit rajzolhat, amit nem akar megmutatni? Pedig olyan kíváncsi vagyok. Amikor becsöngettek, Ő felpattant és spurizott be az osztályba. Én is követtem a példáját, így utána mentem. Amint felértem a nyakamba ugrott Soyou és Dasom. Aish. Hagyjanak már. Egy perc nyugtom sincs. Már az első nap kikészítenek. Mi lesz még? Hozzám csak Jungkook érhet így!
- Merre laksz édes?
- Nem arra amerre ti. - rázom le magamról őket. Oda rohantam a padomhoz, beledobáltam a cuccaimat, majd a hátamra kaptam.
- Várj! - szól utánam valaki. - Merre mész?
- Park felé. - rántom meg a vállam.
- Én is arra lakom. Megyünk együtt? - virul fel Suga.
- Ja. - kiléptünk a teremből, leloholtunk a lépcsőn - amit nem tudom mikor fogok tudni megszokni - és Jin szaladt oda hozzánk.
- Park fele lakok, mielőtt megkérdezed. - rakom fel a kezem.
- De jó! Rap Monster-rel arra lakunk! - mosolyog rám, miközben RapMon lép mellénk.
- Van még valaki? - sóhajtok fel és nézek körbe, hátha kell még valakivel mennem. Nem láttam senkit, így megindultam. Azért örülök, hogy majd nem minden nap lesz valakivel haza mennem. Nem kell egyedül unatkoznom. Egész úton ismerkedtünk és hülyéskedtünk. Már úgy bolondoztunk, mintha ezer éve ismertük volna egymást. Ja, és el ne felejtsem! Ma még nem piszkált senki! Első napon ezennel túl lennék. Nehézkesen, de sikerült. Jungkook meg ismét az életemben van. Örülök is neki, meg nem is. Szeretem is, meg nem is. Ne értsétek félre. Még mindig fülig szerelmes vagyok belé, de amit ma művelt. És még fog is egy darabig. Azért nem szeretem. Megváltozott. Nem is kicsit. Ez az egy év, amit egymás nélkül töltöttünk, és ki tudja hol lakott eddig, nagyon megváltoztatta. Amikor hazaértem, levágtam a táskámat a földre, a cipőmet rádobtam a cipősre és már mentem volna fel a szobámba, amikor anya jött ki a konyhából.
- Mi volt a suliba? - ad puszit a homlokomra. - Na, miért van ilyen rossz kedved?
- Jungkook az osztálytársam. - felelem számat húzva.
- És ebben mi a rossz? Megint együtt lehettek, nem? - kezd el értetlenkedni.
- Eljátssza, hogy nem ismer anya. Elölről kell kezdenünk mindent. - felelem anyámnak úgy, mintha hülye lenne. - Felmentem a szobámba! - indulok fel a lépcsőn.
- De nehogy sírj! - ordít utánam. De már nem válaszoltam neki. Magamra zártam az ajtót, és rávetettem magam a pihe-puha ágyra. Megfogadtam, hogyha hazaérek sírni fogok, igaz? Hát ezt most meg is valósítom. Fejemet kényelmesen ráhelyeztem a párnára és utat engedtem a könnyeimnek. Had jöjjön ki a mai nap össze sérelme, fájdalma. Már utálom a sulit! Jungkook-ot kell néznem minden egyes nap. Ráadásul nem lehet köztünk semmi a hülyesége miatt. Ez nagyon kiakaszt. Megint jönnek a sírós napok. És ezt nem akartam. Megpróbáltam nélküle élni az életem, - ami ment is - de megint az életemben van. Persze, minden nap gondoltam rá - majd nem - de már nem kellett annyira sírnom. A kis szikra megint lángra lobbant. De meddig? Neki van még talán szikra irántam? Érez egyáltalán irántam valamit, ha fájdalmat okoz? Miért jó mindig összetörni a szívem? Kegyetlen van Jeon Jungkook!
♥Jungkook♥
Szerencsémre útközben ki is csengettek így ahogy elpakoltam mehettem is haza. Kiosontam Hoseok mellett. Nem látott mert a lányok lefoglalták ami nekem csak jó volt. Épp mentem lefele de valaki hirtelen megfogta a kezemet.Hátra néztem és Mark volt az.
- Szia Kookie. Nem megyünk együtt haza? - néz rám kérdően egyben kíváncsian is.
- Szia Kookie. Nem megyünk együtt haza? - néz rám kérdően egyben kíváncsian is.
- De. Miért is ne. - mosolyodtam el. Erre Ő csak bólintott egyet majd elindultunk a buszmegálló felé. De utálok várni a buszra. Főleg ilyenkor mikor rohadt meleg van.
- Meleg van. Nem gondolod. - nézett rám Mark közben egy füzettel legyezte magát.
- De nagyon is. - lihegtem majd elővettem az üvegemet és ittam. Egész nap nem ittam semmit ezért az egész üveg tartalmát egy húzásra megittam.
- Hahhh... Ez jól esett. - mondtam majd Mark-ra mosolyogtam. A hoz képest, hogy harmadikos nagyon rendes. Ő is vissza mosolygott majd állhattunk is fel mert jött a busz. Felmutattuk a bérletünket majd le is ültünk egymás melli. Jó érzés nem egyedül menni a suliba meg haza jönni. Van társaságom. Akivel el is beszélgethetek.
Beszélgetésünk közben meg is érkeztünk a hoz a megállóhoz ahol Mark-tól búcsúzok.
- Szia Kookie. Holnap találkozunk. - intett egyet mosolyogva majd leszállt a buszról. Megvárta még elindul a busz aztán Ő is ment haza. Nem sokáig utaztam én sem. Olyan kettő három megállót aztán én is szállhattam le. Még sétálnom kellett egy kicsit, hogy haza érjek de majd idővel megszokom.
- Megjöttem. - ordítottam el magam ahogy beléptem az ajtón.
- Szia kicsim. Hogy telt a napod? Milyen volt a suli? Szereztél barátokat. - támadt le a kérdéseivel.
- Jól telt a napom. Jó volt. J-hope újra az osztálytársam. És igen szereztem barátokat. - mosolyodtam el.
- Mi? J-hope az osztálytársad? - hupsz ezt nem kellett volna mondanom. Anyu nem bírja J-hope-t.
- I-igen. - hajtottam le a fejemet.
- Ne, hogy barátkozni merj vele! - ordított rám.- Nem hiába mentünk el egy évre. - mondta ugyanolyan hangnemben.
- I-igen is. - mondtam még mindig lehajtott fejjel.
- A szemembe mond. - ütötte meg gyengén a fejemet de akkor is rosszul esett.
- Nem fogok barátkozni vele. - mondtam immáron a szemébe nézve. Úgysem fogom megtartani a szavamat úgyhogy tök mindegy. - Felmentem a szobámba. - mondtam kedvtelenül majd a lépcsőn felbattyogva bementem a szobámba és az ágyamba feküdtem. Elkezdtem sírni. Miért kell nekem ezt csinálnom? Miért nem szerethetem azt akit akarok? Miért nem lehetek azzal a személlyel akit szeretek? - kérdések ezrei jöttek most elől és a könnyeimnek sem szabtam gátat. Hagytam, hogy jöjjenek. Persze nem hangosan sírtam, mert akkor anya bejönne, hogy miért sírok és még mérgesebb lenne.
A sírásom olyan fél óra után abba maradt. Lementem a nappaliba ahol anyu volt.
- Elmehetek sétálni? - kérdem egy kicsit félve. Ki tudja, hogy leordítja-e a fejemet vagy sem.
- Elmehetek sétálni? - kérdem egy kicsit félve. Ki tudja, hogy leordítja-e a fejemet vagy sem.
- Menj csak. De ne legyél sokáig. - mondta enyhe szigorral. Én csak bólintottam egyet majd az elő szobában felhúztam a cipőt és mentem is. Elindultam valamelyik irányba és egy parkban lyukadtam ki. Kedves kis környék volt. Nem volt olyan zajos és nyugodtan gondolkozhatsz is itt. Egy füves részénél voltam ami körbe voltak ültetve fákkal. Na én ide lefekszem és nem érdekel, hogy hülyének néznek. Nézzenek. Most engem az mit érdekel?
♥J-hope♥
Miután kisírtam magam, - ami csupán egy órát vett igénybe - úgy gondoltam iszom egy kis folyadékot, utána elmegyek sétálni. Nagyon kiszáradtam a bőgés miatt, kellett valamit innom. Miután ezzel meg voltam szóltam anyámnak, hogy kimegyek levegőzni. Magamra kaptam a cipőmet és kiléptem a még mindig 30°-os melegbe. Szeptember van, de még mindig nagy a hőség. Aminek örülök, legalább nem kell pulcsit és kabátot hordani. És hordhatok bármilyen cipőt. Ránéztem a telefonomra mennyi is lehet az idő, de a szemem nem arra tévedt. Hanem a dátumra. Ma van Jungkook szülinapja. Hogy a faszba felejthettem el? Basszus... Van nálam pénz? Belenyúltam a zsebembe és meglepetésemre találtam benne, elég jó összeget. Imádom ezt a nadrágot. Mindig van benne pénz. Az után egy igen drága boltba vezetett, ahol keresgélni kezdtem az ajándékok között. Mit vegyek neki? Minek örülne? Az ékszereket néztem, mikor megakadt a szemem egy csodálatos nyakláncon. Egy sima egyszerű ezüst nyaklánc, amin egy "J" betűs medál van. Összeg meg pont annyi van nálam, hogy még csomagolni is lehessen. Szépen megcsináltattam az eladó lánnyal, majd folytattam az utam. Ezt holnap fogom neki oda adni. Most nem tudom hol laknak, ezért inkább maradjon a másnap. Észre se vettem, de a parkba kötöttem ki. Leültem egy hintára, közben a kezemben lévő ajándékot nézegettem. És ha nem fog neki örülni? Aigoo. Nem adom neki oda. Na, de még is oda kell adnod. Ne higgye már azt, hogy egy farok vagy, aki még a szülinapjára sem emlékszik. Még a végén egy vitánál a fejedhez vágná. Még meg gondolom mit csinálok majd ezzel. Addig még van pár órám. Körül néztem, majd a szemem rátévedt egy srácra a fűben. Olyan, mintha Jungkook lenne az, de biztos csak halucinálok. Túl sokat gondolok rá. Ki kéne vernem a fejemből, de így nehéz lesz. Szemem tovább vittem. Két kisgyerek játszott a homokozóban, és vígan mosolyogtak. Ők ilyenkor még nem érzik az élet fájdalmait. Ilyenkor élvezik a kis baba, gyerek kort. De ha elérnek a kamasz korig, akkor nem fognak mindig így mosolyogni. Bár én is még kis gyerek lehetnék, aki mindig mosolyog... Már kezdett lemenni a nap, ezért úgy döntöttem haza battyogok. Feltápászkodtam a hintából és útnak indultam. Útközben még jó párszor végig néztem a láncon. Mit csináljak?
♥Jungkook♥
Egy ideig feküdtem a fűben és néztem a felhőket. Meleg volt de a szellő az tett ellene, hogy ne legyen melegem. Ma van a szülinapom és semmi jó nem történt velem. Vagyis de... Láthattam újra a szerelmemet de nem viselkedhettem úgy vele mintha szeretném mert otthon megöltek volna akkor. Gyűlölöm ilyenkor a szüleimet. Egy kicsit még pihentem a fűben majd felkeltem mert sötétedett.Anyutól tuti kapni fogok de nem érdekel. Lassan haza battyogtam. Nem siettem ha már így is késésben vagyok.
- Megjöttem. - kiabáltam. Mivel senki nem válaszolt ezért felmentem a szobámba. Levetkőztem egy boxerbe majd a fürdőbe mentem.Ott levettem a boxert is majd beálltam a zuhany alá és megengedtem a vizet. Olyan tíz percig csak áztattam a testemet majd elkezdtem mosakodni. Lemostam magamról a habot majd megtörölköztem és a törölközőt a derekam köré tekertem. Még fogat mostam majd mentem a szobámba. Felöltöztem pizsamába majd bebújtam az ágyba. Még egy kicsit játszottam a telómon aztán el is nyomott az álom. gondolom telóval a kezemben.
♥J-hope♥
Amikor megérkeztem szóltam anyának. Felmentem a szobámba és szépen lehelyeztem az ékszert az író asztalra. Kikerestem a holnapra szükséges könyveket, majd bedobtam a táskámba. És mivel már érzem magamon a szagokat, gondoltam megfürdök. Besétáltam a fürdőbe és levettem magamról a ruhákat. Beálltan a zuhanyrózsa alá, és percekig csak engedtem magamra a meleg vizet. Kentem magamra az új tusfürdőmből, utána azt is lemostam magamról. Megtörülköztem, levettem a szárítóról egy boxert és magamra kaptam. Átmentem a szobámba, és belefeküdtem a friss ágyneművel borított ágyamba. De jó végre feküdni. Olyan fura. Kicsinek utáltam az agyban lenni, de most... Most már csak arra vágyom, hogy fekhessek. Beleolvadtam az ágyamba. Csodás érzés ez. Beállítottam még a telefonomon az ébresztőt, majd behunytam a szemem, s az álom egyből el is nyomott.
TEJOISTEN. Oke, huh, megprobalom a dolgokat osszegezni. irto jo a sztori, az erzesek kifejezese, es ah. Nagyon edes ez az egesz. Remelem hamar lesz uj resz!😍
VálaszTörlésÖrülünk, hogy tettszett :D És amint tudjuk hozzuk az új részt ^^
TörlésÖrülünk, hogy tetszett :) Megpróbáljuk minél hamarabb hozni a kövi részt :) ^^
Törlés